Balatoni hősök
Kirándulás a Mecsekben
Project-napok a 11.évfolyamon
Jutalomút Rómába
Workcamp (Önkéntes tábor)
Egyre fontosabbá válik a világban, hogy több nyelven is meg tudjunk szólalni. A nyelvtanulás tehát elengedhetetlen, de ez nem jelenti azt, hogy nem lehet kicsit érdekesebbé tenni. Amikor először hallottam a lehetőségről, nem tudva a részleteket, azonnal igent mondtam. Persze számomra a nyelvgyakorlás már csak hab a tortán volt, ugyanis a lehetőség, hogy egy másik országba eljussak és kultúráját megismerjem, főleg, hogy már 11 éve tanulom a nyelvét, visszautasíthatatlan volt.
A ’Workcamp’ egy olyan tábor, amit egész egyszerűen meg lehet valósítani. A lényeg, hogy nem kell fizetni sem a szállásért, sem az étkezésért, és mint kiderült, számos program és kirándulás van a ’csomagban’. Cserébe természetesen valamit szolgáltatni is kell, jelen esetben ez a munka.
Ketten vágtunk neki az útnak osztálytársammal, Hunyadi Noémivel. Németország egy kisvárosa volt a cél, a Ruhr-vidéken: Bottrop. A kiutazást saját magunknak kellett megszervezni, hiszen az európai országokon kívül más országokból is jöhettek a fiatalok 16-tól 26 éves korig. Anyagi támogatásban is részesültek azok, akik kicsit messzebbről érkeztek (Németország közvetlen szomszédjain kívül tehát mindenki). Mi a repülőt választottuk, mert akármilyen meglepő, az időben lefoglalt hellyel fele annyit kellett fizetnünk, mintha a vonatot választjuk, nem beszélve az utazási idő hosszáról.
A táborban összesen húszan voltunk. Három német lány töltötte be a koordinátor szerepét, rájuk mindenben számíthattunk, de ők is ugyanolyan táborozók voltak. Színes kép alkotta a résztvevők származását: német, magyar, szlovák, cseh, szerb, orosz, spanyol anyanyelvűekből állt a csapat. A német nyelvtudás nem volt kötelező, az angollal ugyanúgy lehetett jelentkezni. Tulajdonképpen végig kétnyelvűek voltunk.
Munkahelyünk, Arche Noah (Noé bárkája), egy kis zöld sziget volt a nagyvárosi agglomerációs övezetben. Feladatunk a háziállatok ellátása és kisebb javító, takarító munka volt, pl.: festés. A rövidebb utakhoz és kiránduláshoz biciklit használtunk, amiket a helyi evangélikus közösség adott kölcsön. Emellett vasárnaponként részt vettünk az istentiszteleten is. Egy héten 4 napot dolgoztunk, napi 6 órát, szabadnapokon bejártuk a környéket, városokat. Jártunk az Aquaparkban, fesztiválon Oberhausenben, Kölnben és kisebb helyi érdekességeket is megnéztünk. Esténként játszottunk, bemutattuk saját országunkat, kétszer grillpartit is tartottunk.
A hangulat nagyon szuper volt, meglepő, mennyire összebarátkoztunk a második hét végére. Persze a kezdet nem volt zökkenőmentes, sohasem kellett még ennyit használnom meglévő nyelvtudásomat. Ez nagyon jó lehetőség volt, hogy kipróbáljam magam e téren és sok új ismerősre tegyek szert Európában. Olyanokra is, akikkel még mindig tartom a kapcsolatot. Rengeteg élménnyel gazdagodtam, nagyon gyorsan elrepült az idő, amit ott töltöttünk. Máskor is szívesen jelentkeznék ilyen táborba akkor is, ha hosszabb ideig tartana.
Bátran ajánlom mindenkinek, mert a nyár legjobb élményei közé tartozhat, ha jelentkezel.
A szervezet honlapja: www.ejbo.de/workcamp/
A táborról még itt olvashatsz:
http://www.derwesten.de/staedte/bottrop/ein-faires-geschaeft-id6967073.html
http://www.lokalkompass.de/bottrop/natur/arbeit-spass-und-sightseeing-d199748.html
Kovács Orsolya 12.B
___________________________________________________________________________________________________________________
2012.március 31-én rendezték meg a Mezzofanti német nyelvi verseny szóbeli fordulóját Kalocsán, amin első helyezést értem el, és ezzel megnyertem a Nord West kiadó által felajánlatt 3 napos római utat.
Október 24-én a bátyámmal együtt utaztunk, Pestről mentünk repülőgéppel, dél körül már meg is érkeztünk Rómába. A szálláshelyünk a városközponttól egy bő fél órára volt busszal, de nem kellett izgulnom, mivel a szálló honlapján megtalálható a pontos útvonal és az is, hogy melyik busszal lehet oda megérkezni. Az ellátás nagyon jó volt, reggelit kaptunk mindhárom nap, pár utcányira volt egy kisebb élelmiszerbolt, oda bármikor el tudtunk menni vásárolni. Az épület tetején lévő tetőteraszról gyönyörű kilátás nyílt a városra.
A három nap alatt megtekintettük a Colosseumot és a Forum Romanumot is. Több órába telt mind a két épület körbejárása, nagyon érdekesek és látványosak. Rengeteg minden megmaradt az eredeti állapotában, de sok rekunstruált résszel, építménnyel is találkoztunk. Idegenvezetést is lehetett kérni, több nyelven, például angolul vagy németül, de mi nem vettük igénybe.
Mind a ketten jól éreztük magunkat, kellemesen telt el az a három nap, bár nem láttunk túl sok nevezetességet és látványosságot, de sokat láttunk a városból, megéreztük az ottani élet hangulatát.
Osztheimer Enikő Roberta, 10 C
___________________________________________________________________________________________________________________
Megkezdődött a 2012/2013-as tanév. Nagyon vártuk már, hogy elkezdhessük a magasabb évfolyamot. Volt, aki az osztály, volt, aki a tanulás miatt. Az első napot, amelyen lezajlott az évnyitó, a tanévnyitó mise és az általános tájékoztatás, még mindenki élvezte. A második és a harmadik napon kezdődött a project tevékenység.
A keddi napon, az első órában képességfejlesztő játékon vettünk részt az osztályban. Mihálovicsné Vajda Tímea tanárnő tartott nekünk órát. Nagyon jó benyomást tett ránk. Kérdezősködött tőlünk, hogy mi a tervünk a jövőben. Mindenki készségesen válaszolt, aki már eldöntötte, hogy mi szeretne lenni. Aztán tesztet töltöttünk ki a pályaválasztással kapcsolatban: milyen munkahely való nekünk, hogyan fogunk az emberekkel viselkedni, egy bizonyos munkahelyen. Ezután kezdődtek a játékos feladatok: „főnök, kisfőnök, munkás”. A második órát Jaloveczky tanár úr tartotta a bolognai rendszerről. Ez a tanóra annyira nem kötötte le a figyelmemet, de ráébresztett arra, hogy ha szeretném valamire vinni az életben, nagyon sokat kell tanulnom. Hornyák Gabriella tanárnővel volt a következő óránk, aki a munkaerkölcsről beszélgetett velünk. Itt is teszteket töltöttünk ki az erkölcsi céltudatosságról, pontszámoztuk, mi mennyire fontos nekünk az életben. Áttekintettük értékrendünket is a saját és a felnőttek szempontjából. Megvitattuk, hogy mi a fontosabb, a munkamorál vagy a képesség a XXI. században. A harmadik órában már mindenki kibontakozott. Ezután Németh Attila beszélgetős óráján az élet fontos dolgairól folyt a párbeszéd, a jövőnk megalapozásának kérdéseit firtattuk. Saját élményeket is szóba hozott a tanár úr. Nagyon barátságos órát tartott, mindenki jól érezte magát. Tanácsot is adott nekünk, hogy miképpen boldoguljunk az életben. A nap utolsó óráját oktatófilmekkel zártuk osztályfőnökünk társaságában. Különböző egyetemek bemutató filmjeit tekintettük meg. A délutáni program a sportolással telt. A fiúcsapatunk - bár győzelemhez nem jutott - fantasztikusan teljesített a focipályán.
A szerdai napot a könyvárban kezdtük Ribár tanár úr vezetésével. Továbbtanulási tájékoztatót tartott nekünk. Felvételi ponthatárok meghatározásáról és saját tapasztalatairól is mesélt. Sivák Szilvia tanárnő vezetésével zajlott a következő óra. Először kitöltöttünk egy képességfelmérő tesztet, ahol mindenki remekelt. Utána játékos feladatok voltak, amit mindannyian élveztünk. A harmadik órán a fizikateremben Jaloveczky tanár úr egy volt Szent Lászlós diákot mutatott be nekünk, aki jelenleg az ELTE-n tanul, fizika szakon. Beszélt a gólyatábori élményeiről, az egyetemi életről, a kollégiumi rendszerről. Ez az előadás nagyobb hangsúlyt fektetett az egyetemi bulikra, szórakozásra. Ezután Tóth Lajosné vezetett be minket az önéletrajzírás rejtelmeibe. Az állásinterjúról való beszélgetésnél a saját tapasztalatairól mesélt. Megtudtuk, hogyan készüljünk fel egy interjúra, hogyan öltözködjünk, és milyen a megfelelő viselkedés egy állásinterjún. A szerdai nap utolsó óráját Ördög Éva tanárnővel töltöttük. Kapcsolatteremtési képesség, majd teljesítménymotivációs tesztet adott nekünk, ahol érdekes, és kevésbé érdekes kérdésekre kellett válaszolnunk.
A legvégén kicsit beszélgettünk a továbbtanulási motivációnkról. Fél kettőkor kezdődött a kosárlabda, ahol idén a csapat nagyobbik része lányokból állt. Bár döntősök nem lettünk, remekül helyt állt a 11.C.
Nagyon jól éreztem magam ezeken a napokon. Sok új tapasztalatot, információt szereztem a továbbtanulási lehetőségeimről. Most már kezd körvonalazódni bennem, hogy milyen irányban szeretném tovább fejleszteni tudásom. Az egyetemi bemutatók nagyon tetszettek, hiszen kiderült, hogy sok lehetőséget nyújtanak a kibontakozásra.
Minorits Dorottya 11.C
___________________________________________________________________________________________________________________
Szeptemberben megkezdődött újra a tanév. Kicsit féltem az új osztálytársaktól, de már ismertem közülük néhányat. Hamar kiderült, hogy nem kellett volna izgulni. Már az első pár napban összekovácsolódtunk, születtek új poénok, és lettek mindenféle vicces és kínos pillanatok, amik úgy gondolom, hogy mindig is meg fognak maradni.
Hát… minden rendben is volt, amíg meg nem jöttek a drága végzőseink, és nem ismertük meg őket, meg persze a különböző elvárásaikat, feladataikat. Mindegyik nagyon vicces volt és szórakoztató. Egész nap erről beszélgettünk, és „rettegtünk” attól, hogy mikor látjuk meg a végzősöket az osztálytermünk előtt. Voltak olyan feladatok, amiket csak egy ember oldhatott meg, direkt személyre szabva, azok voltak a legviccesebbek.
Nem sokkal később, mikor már közeledtünk szeptember végéhez, bejelentették a tanárok is és ők is, hogy hamarosan itt a Gólyaavató ideje. Mi már nagyon izgultunk, mert még nem voltunk felkészülve. Eldöntötték, hogy nekünk bennszülötteknek kell felöltöznünk, kell táncolnunk, és egy zászlót kell készítenünk. Nekem személy szerint fogalmam sem volt, hogyan kezdünk hozzá, mert még nem is tudtuk, hogy milyen zenét keressünk a tánchoz. De aztán gyorsan eldöntöttük, hogy s mint legyen. A tanárnő már ki is adta a parancsot két osztálytársamnak, Szidinek és Enikőnek, hogy találjanak ki a tánchoz felállást. A következő hetet már úgy kezdtük, hogy minden nap gyakoroltuk a táncot, és próbáltuk összehozni a mi kis műsorunkat, hogy minden tökéletesre sikerüljön. Addig-addig dolgoztunk, míg minden össze nem jött. Már alig vártuk az aznap délutánt, de sajnos az osztályfőnökünk előző nap, szerdán bejelentette, hogy az avató utáni bál elmarad. Először örültem neki, mert legalább mehetünk haza, de utána már bántam.
Másnap, amikor délután már mindenki itt volt az osztályban, felöltöztünk, elkészültünk, és mikor már úgy néztünk ki, mint az igazi bennszülöttek, elindultunk a tornaterem felé. Minden osztály ott volt, és már alig vártuk, hogy bemehessünk. A végzősök megnyitották az estét, elkezdődtek a feladatok. Mindenkit név szerint szólítottak ki, így senki sem maradt le semmiről. A vetélkedést mi nyertük meg. Ennek nagyon örültünk, mert sokat készültünk. Mindenki tapsolt nekünk, nyertünk egy WC ülőkét is, és egy nagy rajzot, amire egy bennszülött van rajzolva. Sokan örültünk volna, ha lett volna bál, köztük talán én is, de ezt talán majd máskor bepótoljuk. A lényeg az, hogy immár igazi felavatott diákjai vagyunk a sulinak!
Ignác Lilla 9/D
___________________________________________________________________________________________________________________
A több túrából álló sorozat első kirándulása volt a mecseki gyalogtúra szeptemberben.
Nagy izgalommal készültem erre a napra, hiszen jó lehetőség volt megismerni tanáraimat, osztálytársaimat. Reggel 8 órakor indultunk a vonatállomásról Kővágószőlősre, a Jakab-hegyhez. A táj érdekessége a kisebb-nagyobb dombok, ami számomra különleges látványt nyújtott, hiszen ahol élek, az síkság. Mindig csak arra gondoltam: De jó lenne itt télen a nagy hóban szánkózni!
Miután megérkeztünk a Mecsek lábához, egy több órás gyalogtúra várt rám. Minél feljebb haladtunk, annál gyönyörűbb, szemet kápráztató látványban volt részem. Néhány kilométer gyaloglás után megérkeztünk egyik úti célunkhoz, a kilátóhoz, ahol megpihentünk. A magasból egy szép festői táj tárult elénk. Itt jóízűen elfogyasztottam az uzsonnámat és megpihentettem fáradt lábaimat. Mivel a Nap is jó erősen sütött, az innivaló is fogyott. Még meglepetés-csokit is kaptunk, kiderült, hogy a „neve” csúcs-csoki, és mindenki megérdemli, aki felmászott a túra legmagasabb pontjáig. A kis pihenő után folytattuk a gyaloglást az abaligeti cseppkőbarlanghoz, ahol lehetőségünk volt megtekinteni a csodálatos természeti jelenséget, a patak vájta medret. A fáradt gyerekseregnek egyik része megnézte a barlangot, én ez idő alatt beszélgettem, ismerkedtem az iskola többi diákjával.
Ezek után indultunk haza jó hangulatban, fáradtan, de élményekben gazdagon. A buszon nagyon sokat nevettünk, a hangulat remek volt. Ahhoz, hogy ez a nap ilyen jól, zavartalanul, gördülékenyen ment, a nevelőink segítsége kellett. Hiszen nagyszerű programot szerveztek nekünk. Örülök, hogy részt vettem ezen a túrán, és kíváncsian, nagy izgalommal várom a következő kirándulást.
Angeli Laura 9/D
___________________________________________________________________________________________________________________
A hétpróba zárásaként egy Balaton körüli biciklitúrán vehettünk részt, amelyre július első hetében került sor. Nagy örömmel, mégis óriási kíváncsisággal készülődtünk a túrára. Hajnali fél 4-kor gyülekezett a csapat a vonatállomás előtt, mivel Siófokig a síneken döcögtünk .A korai indulás ellenére a csapat vidáman tekintett a rá váró feladatra. Az átszállások nem voltak zökkenőmentesek, mivel ügyelni kellett az időre valamint a saját biciklink meglétére. Megérkezésünkkor törekedtünk az egységre, így az elinduláskor mindenki Szent Lászlós pólóban tekert.
Első nap 38 km-t bicikliztünk, amely számunkra több mélypontot is tartogatott, de a balatoni fürdés után újult erővel indultunk a következő kilométerek megtételére. Első esténket a balatonalmádi kempingben töltöttük. A vacsora elfogyasztása után a vízben közös programokon vettünk részt. Lehetőségük volt a lányoknak röplabdázni, illetve fiúknak kosarazni. A sátor felállítása eleinte gondot okozott, de az 5. napra sikerült megtanulni.
Másnap reggel reggeli után felpattantunk a biciklire, majd újból nekiindultunk a ránk váró 40 kilométernek. Délelőtti úticélunk Tihany volt, ahol megtekinthettük az apátságot. Meg kellett dolgoznunk a feljutásért, de a kilátás kárpótolt mindenért. A délutáni hűsölés után Balatonszepezdig tekertünk. A kempingbe érkezésünk után egy „baráti” tanár-diák röplabdameccset vívtunk. A hajnali időjárás megijesztett minket, mert attól tartottunk, hogy egész nap esni fog az eső, de szerencsére szárazon megúsztuk.
Szerdán Szigligetre igyekeztünk, ahol megtekintettük a múlt emlékeit idéző várat. A délutáni program keretein belül jutott idő fagyizásra is, ahol egy régi Szent Lászlós diákkal találkoztunk. A szerdai végállomás Vonyarcvashegy volt, ahol ismét meg kellett birkóznunk a sátorállítással.
A 4. napon Keszthelyre látogattunk, ahol nagy érdeklődéssel jártuk végig egy kedves, idős bácsi vezetésével a Festetics kastély érdekességeit. Ezen a napon tekertük a leghosszabb távot, (összesen 60 kilométert) de ez tűnt a legrövidebbnek, mivel sík terepen haladtunk. A kempingbe érkezéskor meleg étellel vártak bennünket, mint minden este. Az aznapi vacsora családiasan telt.
Az utolsó nap megnéztük József Attila szárszói házát, amely most múzeumként működik. Az utolsó állomásunk Siófok volt, ahol utoljára strandoltunk egy hatalmasat. Sárbogárdon az átszállásra várva betértünk egy pizzériába, ahol evés közben megbeszéltük a hét eseményeit. A háromórás vonatút után mindenki szerencsésen hazaért, és ez az emlék egy életre megmarad bennünk.
Készítette: Schoblocher Edina, Hajdók Fanni, Vancsura Márta 11/B
