| Nevelési program | Házirend| Vorstellung
Ami kedves nekünk ... Mesék, versek, dalok, legendák
Volt egyszer egy király, aki nagyon gazdag volt, arannyal, ezüsttel tele volt a kincstára , de mégsem volt igazán boldog.
Hiányzott neki valami, ami az embert igazán boldoggá teszi, az ÖRÖM. A szívében nagy volt a szomorúság, már nevetni is alig tudott . A szolgái próbálták ot boldoggá tenni, a szakács a legkedvesebb ételét hozta, az udvari bohóc elővette művészetét, de semmi sem használt. A király egyre szomorúbb lett, a szomorúság már egészen a szívéig ért, úgy elkeseredett, hogy senkit sem kívánt látni, bezárkózott a szobájába, lefeküdt az ágyába és többé fel sem kelt. Senki és semmi sem tudta már boldoggá tenni. Egyszer egy vándor meghallotta, a király nagy bánatát és azt gondolta, talán majd ő segíthet. Bement a vándor a palotába, egyenesen a király szobájába, és leült az ágy mellé. Elővett egy csengőt megcsengette és így szólt: - Neked ajándékozom ezt a csengőt és a hangja vigasztalja meg a szívedet, de tudd meg, hogy van egy csengő, amely még sokkal tisztábban, világosabban és csendesebben szól, amely bánatodat elűzné. - Keresd meg a "Szerencse csengőjét !"Rögtön szaladt a király és megparancsolta a szolgáknak, hogy menjenek és keressék azt a csengőt, amiről a vándor beszélt, a Szerencse csengőjét. Mentek a szolgák, a csengőt keresni és sokféle csengőt találtak üvegből, porcelánból, aranyból, ezüstből. A király szobája tele lett a sok-sok csengővel. A király megszólaltatta a csengőket, szép volt a hangjuk, de a szivét nem tudták megvigasztalni. A csengő az IGAZI nem volt köztük. Ekkor egy gondolata támadt a királynak: - Annyian fáradoztak azért, hogy a szerencse csengőjét megtalálják. És én ? Én mit tettem ? Talán nekem kell megtalálnom ?
A király elhagyta a palotát ! Ment, mendegélt. Kint a földeken még hó volt, de a tavasz illatát már érezte a levegőben. A fák rügyei a meleg napsugarat várták, hogy felébredhessenek és a madarak énekeltek.
Ekkor megpillant a király a hó közepén pici, kis csengettyűket. Zöld szárakon lógtak és a szél fújta oket ide-oda .
A királynak mélyen le kellett hajolnia, még le is kellett térdelnie, hogy meghallja a hangjukat.
Igaz, ez volt a világ legcsendesebb, de legtisztább hangja. Csendben ült ott a király és egészen mélyen magába hallgatott. Érezte, hogy nagy öröm tölti be a szívét. Tudta, hogy megtalálta a "Szerencse csengőjét." Ezt nem lehet másoktól kapni. Mindenki maga kell hogy elinduljon, megkeresse és megtalálja !
- Néha szomorúak vtgyunk.
- Mi tesz bennünket boldoggá ?
- Egy virág, egy dal, egy barát ?
- Engedd, hogy megkereshessük és megtalálhassuk azt, ami szívünket boldoggá és szerencséssé teszi !
Dalaink
Szeretet áradjon köztünk, szeretet gyúljon bennünk,
Szeretet töltsön el minket add ezt nekünk Urunk.
Hadd legyünk testvéri szívvel , mindnyájan
Egyek benned, lobbantsa lángra szívünket szereteted.
Jézus szeret minden kicsi gyereket, 3x
Minden kicsi gyerek jöhet hozzánk.
Egy kicsi, két kicsi, három kicsi gyereket,
Négy kicsi, öt kicsi, hat kicsi, gyereket,
Minden kicsi gyerek jöhet hozzám
GYER MEKIMA
De jó volna jónak lenni,
Szüntelenül hitben élni,
Istent és egymást szeretni,
Rosszért is jóval fizetni !
Tudom ám, hogy gyenge vagyok !
Szívem mélyén jót akarok,
De ki segít engem ebben,
Hogy a sok jót végbevigyem ?
Ugye, meghallgatod imám,
Szerető mennyei Atyám ?
Lelked által segíts engem,
Hogy Jézust híven követhessem.
Ámen .
A SZIV ÁRVÁNY ALATT
A földet az Úr azért adta,
Hogy éljünk, játsszunk, dolgozzunk rajta
Mindig pezseg az élet,
És ezt legjobban tudja a gyermek.
Az álmát rajzokba önti,
A titkát színekbe festi:
Az első a föld kereksége,
A gyermek álma a béke
Azzal festi ki a mezoket
A dombok színe a barna
Szürkék lesznek az utak rajta
Sárgán ragyok a napfény
A tenger gyönyörű kákjén
De látok valamit arra
Egy boltív fut a magasba.
Nézd a szivárványt, hogy ragyog az égen
Mint isteni béke az ember szívébe,
Nézd a szivárványt, és jusson eszedbe,
Hogy Isten az élet, az öröm, a béke,
És hogy e tündöklő fénykapun át
Isten közelít hozzád.
A gyermek nézi a képet:
A festék éled, a színek beszélnek.
Megszólal a szivárvány:
Ha békét álmodsz, figyelj csak énrám ! Nézd a színeket bennem
Együtt a szeretetben:
Harmónia lesz így a világ,
Folytasd a rajzot tovább !
A tuzláng pirosan izzik,
A naplemente aranyban úszik,
Lassan eljön az éjjel,
Mindent elborít feketével.
De nem kell annyira félned:
Használd most a fehéret,
A hold őrzi álmod az éjben
Isten szeretetében.
SZENT MÁRTON LEGENDÁJA
Szent Márton a kora középkor egyik legnépszerűbb szentje volt. 15 éves volt,amikor a császár rendeletére apja helyett kellett lovagi szolgálatba lépnie. Lovag korában történt, hogy Amiens városába kellett lovagolni kis csapatával. Hideg tél volt, a sűrű hóhullásban késő este érkeztek a város falaihoz. ( Megzörgették a kaput )Engedjetek be ! Fontos levelet hoztunk.
Márton nyöszörgésre lett figyelmes. A kapuban egy koldus didergett.
-Segítsetek, vitéz urak. Éhes vagyok, napok óta koplalok, a hidegben majd meg fagyok. Szánjátok meg a nyomorult koldust.
A lovagtársak csúfolódni kezdtek:Majd bizony a palástunkat adjuk oda !
-Mi is éheztünk, fáztunk, ne állj az utunkba !
-Hallgassatok ! Bizonyosan azért került ez a szerencsétlen a mi utunkba, mert Isten nekünk rendelte, hogy segítsünk rajta.Hogy akarsz segíteni, hisz a mi élelmünk is elfogyott !
-Valóban, szegény ember, kenyerem nekem sincs, de a köpenyem megosztom veled, legalább a hidegtől védve légy !-Ostoba vagy ! Hosszú még a tél, most Te fogsz megfagyni fél köpenyben.
-Nem barátaim, a jótett melege átjárja a szívet. Aki másokon segít, meg nem rövidülhet. Azon az éjszakán Márton különös álmot látott. Ott állt az Úr trónusánál, körül a fényes angyali sereg. Az Úr vállán Márton megpillantotta azt a fél köpenyt, amelyet az este adott a szegény koldusnak. Az Úr pedig így szólt:
-Tudd meg Márton, ha bármi jót teszel a legkisebb testvéreddel is, azt mindig velem teszed. Mikor Márton reggel felébredt, szilárd elhatározás született szívében:
-Nem akarok katona lenni, Jézus barátja vagyok. Nem kell a kard, a páncél, ami eddig védett. Nincs rá szükségem, mert tudom , hogy engem Jézus segít és erősít.
Elmegyek és a szegényeket, árvákat, gyengéket fogom védeni.
Isten kegyelmet adott szolgájának, védte a gyengéket, szegényeket, sok barátot szerzett magának, mindenkit szerette. Vándorlásai során Toursba érkezett. A városban akkor halt meg a püspök. A nép Mártont kérte:Légy a püspökünk ! Légy a mi vezetonk :
Nem akarok püspök lenni. Én az Úr alázatos szolgája vagyok, nekem nem kell rang, méltóság !Nagyon megijedt Márton és elmenekült a város szélére, ott bebújt a legkisebb ház libaóljába. A város lakók egész nap keresték, nagy szomorúsággal kutatták.
-Ő a szegények gyámolítója, egyszerű, igazságos pap. Ő legyen a mi püspökünk!
-Meg kell találnunk ! Végtelen szeretete, jósága áldást hoz városunkra !
-Igazságos, megvédi az ártatlanul üldözötteket.
-Kerssük! Meg kell találnunk ! -Figyeljetek! Ott, a ludak óljában éktelel gágogás van, nézzük meg !
-Ide bújt a ludak közé, de azok elárulták rejtekhelyét.
-Látom, nem bújhatok el a püspökség elől, a feladatot vállalom, ha egyszerű remete életemmel együtt elfogadtok. Ígérem, az Úr huséges pásztora leszek, őrzöm a hit tisztaságát.
Ettől kezdve Márton a nép szeretett és hűséges pásztora lett.Mindenki tisztelte és szerette.A Márton - napi lovaglás a köpenyét megosztó katonát idézi, a ludakkal történő ábrázolás a püspökség elől bujkáló szerzetes árulóira emlékeztet.
A történelem lapjai úgy emlékeznek meg róla, mint aki a legnagyobb külső és belső szorongatásban is a testvéri szeretetet tette meg Isten szeretetének mércéjévé !
MIKLÓS PÜSPÖK LEGENDÁJA
Tudjátok-e, hogy a Mikulás csakugyan élt, sok száz esztendovel ezelott ? Myra városában lakott, amely ma Törökországban található. Püspök volt, és valójában Miklós volt a neve, Szent Miklós. Tudjuk róla, hogy csendben, de bőkezűen segítette a szegényeket. Letette az ajándékot, és máris eltűnt, nehogy bárki is felismerje. Myrában élt ekkortájt három, pártában maradt leánytestvér. Azért nem mentek férjhez, mert nem volt hozományuk. A hozomány jókora pénzösszeg volt akkoriban, amit a férjhez meno leány vitt magával a házasságba. Csakhogy ennek a három novérnek egyetlen fillérje sem volt, így aligha volt esélyük férjhez menni. Pedig a legidosebb leánynak már választottja is volt. De hogyan házasodhattak volna össze hozomány nélkül ?
Egy este a legidősebb nővér halk motozást hallott az ajtón kívül. Odaszaladt, és kinyitotta az ajtót. Hát egy zacskó pénzt talált a tornácon. Ki hagyhatta itt ?- tűnődött. És milyen gyorsan elfutott! Semmilyen jel nem maradt utána. A leány most már természetesen férjhez mehetett a fiatalemberhez, akit szeretett.
A történetnek azonban még nincs vége. Nemsokára a másik két novér is csinoshozományt kapott, fogalmuk se volt róla, ki is lehet a jótevojük. Habár a legkisebblány, amikor felrántotta az ajtót, még látott egy vörös palástot és egy magas süveget eltunni a fák között. Mi persze jól tudjuk, hogy az ismeretlen adakozó Miklós püspök volt.
Azóta Szent Miklós kicsit megváltozott. Vörös püspökpalástjából fehérprémes piros bunda lett, püspök süvegébol kucsma, a Szent Miklkós névbol hol " Santa Claus", hol pedig Mikulás. A holland gyerekek hívták eloször "Sante Klass"-nak, és ma is várják, hogy facipoikbe ajándékot tegyen karácsonykor.
De bármilyen alakban jelenjék is meg Szent Miklós, és hívják bár " Santa Claus"-nak vagy Mikulásnak, úgy gondol rá minden gyerek a világon, mint a nagy ajándékozóra. O nem csak szóval hirdeti a karácsonyi szeretetet.